Megveszünk valamit, amire valójában nincs szükségünk, majd perceken belül öt érvet találunk arra, miért volt mégis remek döntés. Ragaszkodunk egy véleményhez akkor is, amikor új információk kérdőjelezik meg, vagy hónapokig folytatunk valamit csak azért, mert már túl sok energiát tettünk bele.
Az emberi gondolkodás meglepően ügyes saját döntéseink védelmében.
Nem szeretjük, ha két gondolat ütközik
Képzeljük el, hogy fontos számunkra a tudatos pénzköltés.
Ezután impulzívan megvásárolunk egy drága tárgyat, amelyre nem volt igazán szükségünk.
Két gondolat kerül egymással szembe:
„Én megfontoltan bánok a pénzzel.”
és
„Most teljesen feleslegesen költöttem.”
Az ilyen belső feszültséget írja le a kognitív disszonancia fogalma.
Hogyan oldjuk fel?
A legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy elismerjük:
„Ez most rossz döntés volt.”
Csakhogy ezt nem mindig szeretjük.
Sokkal kellemesebb új magyarázatokat találni:
„Régóta megérdemeltem.”
„Biztosan sokáig használom majd.”
„Amúgy is akciós volt.”
Ezek akár igazak is lehetnek. A kérdés az, hogy már a vásárlás előtt is így gondoltuk-e, vagy csak utólag kezdtünk érveket gyártani.
Nem csak vásárlásnál történik
Ugyanez megjelenhet:
- munkahelyválasztásnál,
- párkapcsolatokban,
- politikai véleményekben,
- életmóddal kapcsolatos döntésekben,
- befektetéseknél,
- közösségi médiában.
Minél erősebben kötődik valami az önképünkhöz, annál nehezebb lehet elfogadni azokat az információkat, amelyek ellentmondanak neki.
Az internet ezt tovább erősítheti
Ma nagyon könnyű olyan információt találni, amely megerősíti azt, amit már eleve gondolunk.
Ha egy terméket meg akarunk venni, kereshetünk tíz pozitív tesztet.
Ha csalódtunk benne, ugyanilyen gyorsan találhatunk tíz negatív véleményt.
Így nem feltétlenül az igazságot keressük, hanem megnyugtatást saját álláspontunkhoz.
Egy kérdés sokat segíthet
Én ilyenkor ezt próbálnám feltenni:
„Mit gondolnék erről, ha nem én hoztam volna meg ezt a döntést?”
Meglepően erős kérdés.
Kicsit eltávolít bennünket saját érzelmi befektetésünktől, és lehetővé teszi, hogy kívülről nézzünk rá a helyzetre.
A tévedés beismerése kellemetlen.
De általában még mindig olcsóbb, mint hónapokon vagy éveken keresztül védeni egy olyan döntést, amelyről belül már régen tudjuk, hogy nem működik.
